Részben, egészben

Részben, egészben

Félmillióból a kettő

2023. január 29. - Részben, egészben

Magyarországon mintegy félmillió gyermek él egyszülős családban. Emlékszem, mennyire sokkolt ez a mondat, amikor először megláttam. Félmillió gyerek, és közülük kettő itt szuszog mellettem. 300 ezer család, 500 ezer gyerek, és mégis milyen keveset beszélünk róla! Sokszor tapintatból, mert azt hisszük, hogy nehéz jól megközelíteni a kérdést. És sokszor azért, mert még mindig ott a bélyeg: a kudarcé, hogy tessék, nem tudta "megtartani" a férjét, feleségét, valamit rosszul csinált, akkor most oldja meg csendben, egyedül! Vagy mert egy tragédia van a háttérben, és olyankor inkább nem kérdezősködik az ember. 

Pedig annyira fontos lenne, hogy őszintén beszéljünk arról, mit él át egy szülő, amikor egy személyben ő a minden: anya és apa, családfő, fenntartó, háztartásvezető, támasz, szórakoztató központ, logisztikus, stabil háttér. Amikor minimum négy kézre lenne szükség, de továbbra is csak kettő van. Amikor mindenhol ott kellene lenni, pedig teljesen egyértelmű, hogy ez nem lehetséges - legalábbis amíg nem lehet teleportálni, addig marad a kőkemény valóság: bárhogy is próbálkozik, valamiről le fog maradni, valamit nem tud megadni, akármennyire is szeretné. Amikor minden döntést egyedül hoz meg - az egészen olyan apróságtól kezdve, mint a milyen ruhát készítsek ki reggel, az olyan kérdéseken át, hogy melyik óvodában, iskolában lesz a legjobb helyen a gyerek, az egészen húsbavágó dilemmákig, hogy miből fogunk megélni. Amikor minden felelősség ugyanazt a vállat nyomja, és egy olyan egyszerű ventillálásra sincs lehetőség, hogy hazaérve elmesélje, ki húzta fel a munkahelyén vagy megint beszóltak neki a boltban. 

kovek.jpg

A statisztika fontos, de ha nem nézünk mögé, akkor csak a puszta számok maradnak. Félmillió közös sors, de 500 ezer különböző történet. Merjünk erről beszélni, és próbáljuk megtalálni a hozzávezető utat. Ami nem a panaszé és sajnálaté, mert akármennyire is sok a nehézség és a buktató, legalább ennyi az öröm és a kivételes pillanat is. Én például nem érzem magam különlegesnek vagy másnak, egyszerűen csak teszem a dolgom, igyekszem helytállni. De közben büszke is vagyok magamra, mert végre reálisan látom, hogy időnként mennyire nehezített a pálya. Ugyanakkor pontosan tudom azt is, hogy egy klasszikus családban ugyanúgy mennyi minden nyomja egy anya és egy apa vállát. Egyszerűen csak jó lenne, ha az egyszülős családmodell is láthatóvá válna a maga valóságában. Hogy miért? Mert félmillió gyerek nem lehet láthatatlan! Fontos, hogy ők is tudják: nem csodabogarak, nem kevesebbek a társaiknál, nem csak velük történik mindez és ami legfontosabb: nincsenek egyedül.

A bejegyzés trackback címe:

https://reszbenegeszben.blog.hu/api/trackback/id/tr7818036480

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása